délvidéki Szabadkán születtem 1976-ban, és ott is nőttem fel. A budapesti érettségit követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyedülálló szakán, környezetgazdálkodási agrármérnökként vadgazdálkodási szakirányon diplomáztam.

Hogy lettem vadászfestő ?
A vadászat, és a vadászati témájú képzőművészeti alkotások már gimnazista korom óta érdekeltek, első rajz próbálkozásaim is ekkorra tehetők. Alkotásaim témáját zömében a hazai és külföldi vadon élő állatfajok adják, s mivel a vadászatot gyakorlom is, modelljeim viselkedését természetes élőhelyükön leshetem meg, így születnek vadászfestményeim.

A képzőművészetet autodidakta módon sajátítottam, illetve sajátítom el, nagyon sokat köszönve Muray Róbert festőművész úr szakmai tanácsainak.

Grafikai és illusztrátori munkásságomért 2003-ban Arany Ecset-Toll képzőművészeti díjban részesültem. A Vadászati Kulturális Egyesület képzőművészeti pályázatain alkotásaim többször is kaptak Vadászati Kulturális érték minősítést. 2017 óta tagja vagyok a MAOE-nek (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete). 2020-ban A Vadászati Kulturális Egyesület által alapított Balogh Péter Művészeti Nagydíjat is megkaptam.

Ars Poetica

rtékvesztett világunk élményvadászai vagyunk mindannyian. Van aki közszereplőként, van aki nem, van aki fényképezőgéppel, van aki ecsettel. Én az ecsetet választottam.

Már egy évtizede próbálom síkban ábrázolni azt, amit oly sokan megélűnk ha megérint minket a természet.

Először a grafika vonalas tónusgazdag világa ragadott magával. A lágy dinamikával átszőtt görbék és egyenesek sajátos halmazából kirajzolódó alakok ma is a kedvenceim. Sok híres művész nem hiába tartja ezt a technikát minden technika alapjának. Szeretem a grafika egyszerűségét, szálkás szerkezetét, "csupasz igazságát". A világ legnagyszerűbb dolgának tartom azon vonalakat, amelyek kiszaladnak az alkotó keze alól és egy másik vonallal összefűzve válnak élővé egy vadban.

Majd jöttek a színek. Elsőnek az olaj. "Nehéz ipart"-t választ az, aki olajjal próbál kenni. Egyszerűnek tűnik, de hogy a színek alakokká (tömegekké) váljanak igazi varázslat kell hozzá. Mái napig is sokat küzdök vele. Olyan, mint egy álomtündér, sehogyan sem hagyja, hogy a lepel lehulljon róla és felfedjék.

Olajképeim alapanyaga általában vászon, rétegelt lemez és bőr. Talán a bőr egy kicsit kilóg a sorból, de mint az egyik legősibb festészeti alapanyag, mindig is közel állt hozzám. Különösen a terrakota színre festett marhabőrök afrikai színvilága égett belém. Talán altamirai ősünk kiált belőle vissza...

Az akvarellben közelebb vagyok a valósághoz. Hamarabb ráéreztem a lényegére, vagy csak könnyebb volt meghódítanom, nem kacérkodott velem oly sokáig. Próbálom is megszolgálni kedvességét, igyekszem minden egyes akvarellemet rendesen megfesteni.